A Magyar Hírlapnak adott interjú

Mit jelent önnek a kitüntetés?

A kitüntetést a nemzeteink közti megértésért és megbékülésért, valamint a középeurópai együttműködés érdekében kifejtett sokéves igyekezetemnek nagyvonalú megbecsüléseként értékelem.

Mikor és miért kezdett magyarul tanulni ?

Magyarul a nyolcvanas évek elején kezdtem tanulni. Néhányszor Budapesten voltam szolgálati úton, (annak idején programozóként dolgoztam és a Videotontól vásároltunk számítógépeket) ahol érdekes emberekkel találkoztam és rájöttem, hogy a nyelvi korlátok eltávolítása segít közelebbi kapcsolatba kerülni a magyar értelmiséggel, lehetővé teszi, hogy közelebbről megismerkedjem a legújabbkori magyar történelemmel (akkortájt nálunk rosszindulatú ignoráció uralkodott) és figyelemreméltó szerzőkkel. Lényegében minden sikerült, bár magyar nyelvtudásom távolról sem tökéletes.

Kiket tart fontosnak a magyar politika XX. századi múltjából ?

Ez nehéz kérdés. A két háború közti Magyarország nem volt híján tehetséges politikusoknak (Bethlen István), de Magyarország lehetőségeivel kapcsolatban káros illúzióikat dédelgettek a Hitler és Sztálin közötti ingoványos területen. A háborút követően aztán már nem volt mit tenni. Bizonyos tiszteletet ébreszt bennem Nagy Imre, aki bár kommunista volt, élete meghatározó percében tisztességes magatartást tanusított a csehszlovák kommunista politikusokkal ellentétben, akik (egyetlen kivétellel) 1968-ban Moszkvában aláírták a feltétel nélküli kapitulációt. Részletesebben foglalkoztam azokkal a közírókkal és gondolkodókkal, akik megértéssel és empátiával írtak Közép-Európáról. Mindenekelőtt Bibó István és Szabó Dezső keltette fel érdeklődésemet.

Melyek a kommunista korszak hasonló és eltérő vonásai Magyarországon és Csehszlovákiában ?

Magyarországon valamiféle nemzeti egység létezett. Ez nagyon fontos, bár a nemzet testetlen politikai intézmény, nem lehet például betiltani és nehéz manipulálni. Csehszlovákiában a csehszlovák nemzet illúziójának maradványai éltek tovább. De valójában úgy nézett ki, hogy az ország nyugati felét csehszlovákok a keletit pedig szlovákok lakták. A csehek elveszítették nemzeti identitásukat, illetve lemondtak arról. Ezért a bolsevizmus jóval nagyobb szellemi és politikai károkat okozott nekik, mint a magyaroknak (és mondhatnám akár a szlovákoknak is).

Miben volt más a kommunizmus bukása Csehszlovákiában, mint Magyarországon ?

Csehszlovákiában 1989 októberében még alig valaki hitte, hogy a kommunizmus megbukhat. Magyarországon akkor már romjaiban hevert. A változások nálunk néhány hét alatt mentek végbe, kaotikus kapkodástól kísérve. Ennek ellenére ma, húsz év elteltével az a benyomásom, hogy a különbségek a rendszerváltást követő néhány évben kiegyenlítődtek.

Szomszédok voltunk, évszázadokig éltünk egy állami alakulatban a Habsburg-birodalomban, 1945 után a szovjet érdekszférában voltunk együtt, a XXI. század elejére fényévnyire távolodtunk volna el egymástól ? Milyen lett napjainkra Magyarország képe Csehországban ?

Kettős problémáról van szó: egyrészt Csehszlovákia szétválásával sokak számára Magyarország távoli, kicsit egzotikus ország lett, másrészt a cseh politikai és újságírói elit Fico idejében is többé vagy kevésbé a félhivatalos szlovák politikával vállalt szolidaritást. A Cseh Köztársaságnak tulajdonképpen közvetítő szerepet kellene játszania, de nem teheti, mert 1918-ban tulajdonképpen a cseh politikusok voltak a fő vétkesei azon megoldásnak, amely semmi jót sem hozott a magyaroknak, de a szlovákoknak és nekünk sem. A cseheknek Magyarországhoz és a magyarokhoz való viszonyát beárnyékolja a rossz lelkiismeret. A helyzet orvoslása nem lehet egy régi állapothoz való visszatérés, valami újat kell kigondolni.

Milyennek ítéli Magyarország mai helyzetét, az új, Orbán kormányt, annak lehetőségeit.

A jelenlegi magyar kormány természetesen közelebb áll hozzám, mint az előző, bár ahhoz is szeretnék igazságos lenni. Számomra, mint politikával foglalkozó ember számára van itt egy probléma: Orbán túl nagy arányban győzött, csaknem mindent megnyert. Ha elképzelem, hogy valami hasonló sikerülne nálunk pl. az ODS-nek (egy hozzám közel álló pártról beszélek), a hajam a rémülettől az égnek áll. Nem szerencsés, ha az oppozíció teljesen legitim módon olyannyira marginalizálva van (emelett számba veszem azt is, hogy a kialakult helyzetetet nagyrészt ő maga okozta). Talán azt is mondhatnám, hogy a FIDESZ előtt álló fő feladat, hogy óvakodjon a helyzettel való visszaélés kísértésétől.

Megjegyzés: az utolsó kérdést és az arra adott választ a lap nem közölte.

Magyar Hírlap, 13. listopadu 2010-11-19